Álmodtam egy világot magamnak. És az álmok lassan, észrevétlenül egy megépített világgá váltak. Egy erős falú, bezárt kapujú, kis saját világgá. Mert én álmodtam magamnak, egyedül. Egyedül álmodtam meg, és egyedül maradtam benne.
Te kint vagy, és a nagy falakat látod csak. Talán egyszer, nagyon rég még kíváncsi voltál, hogy mi van a falak mögött. Mára megszoktad, és elfogadtad, hogy a más világ nem a tiéd. Kizártalak. És most hiányzol.

Egyszer régen álmodtam egy világot magamnak, beleköltöztem, és bezártam a kapuit. Senkit sem engedtem be, soha. Senki sem ígérte meg, hogy tényleg be akar jönni. Mindannyian csak kíváncsiak voltak a más, magas falakkal körülvett világomra. De önző voltam, és nem engedtem be senkit. Önző voltam, mert féltem, hogy ha bárki bejön, átálmodja a világom, megváltoztat mindent, és én újra az idegenbe veszek. De soha nem ismertem be a félelmem. Mindig a többiek voltak a gonoszak, akiknek nem voltak tiszta szándékaik, akik nem hozzám akartak bejönni, akik csak kíváncsiak voltak. Mindig volt, akire áthárítani a saját fájdalmamat okozó bűnömet.

Valamikor álmodtam egy világot… magamnak. És Te be akartál jönni. De nem engedtelek. Őszinte voltál. De nem jöhettél be. A magas falam és a zárt kapuk megóvtak a Te tisztaságodtól. Nem akartalak magam mellett tudni a saját álmodott világomban. Az én ártatlanságom, az én őszinteségem, az én tisztaságom elveszített volna minden ragyogást melletted. Nem akartalak a közelembe… Most is félek Tőled. De talán egy kis rést azért most már nyitanék neked a kapumon. Az ártatlanságom törpül. Az őszinteségem elvesz, a tisztaságomra folt kerül. Talán Veled sikerülne ismét óriásra növelni, megtalálni, visszaszerezni az elveszített értékeket. De félek Tőled. Félek a szemrehányásaidtól. Mert míg elég jó voltam, addig nem kellettél. Addig nem akartalak. Most hiányzol, mert egyre távolabbi leszel. Most hiányzol, mikor a Te világodban szebben ragyognak az erények. Most hiányzol, mikor a fal körülöttem még magasabb, mikor a kapu kinyithatatlanná zárult, mikor még elérhetetlenebb lettem, s ezzel elérhetetlenné tettelek Téged is a magam számára.

Álmodtam egy világot magamnak. A világom felépült, és egyedül maradtam benne. Kilépni belőle nincs erőm, nincs bátorságom, és senkit sem engedek be. Álmodtam egy magánybörtönt magamnak. Álmodtam… magamnak.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.