8
én 2016.04.15. 19:39
A nyolcas félrefordítva végtelenjel. Valamikor párhuzamosak voltunk, mégis találkoztunk... akkor ez már a végtelen? És a párhuzamosak a végtelenben nemcsak találkoznak, hanem együtt mennek tovább, igaz? A végtelenben élünk. Nyolc napra a lagzitól.
Amikor annyi minden történik, akkor is előttem van, hogy nekem most ez a legfontosabb. Mikor az úton marad az autó, tönkrement féltengellyel (most már tudom is, hogy mi az!), és három lány kezdi feltolni a járdára, hogy legalább a forgalmat ne zavarja... aztán, mikor másnap sikerül megjavítani, kiderül, hogy van egy ettől független sokkal nagyobb baja is, és igen veszélyes használni... akkor... akkor a mókás történetből sajnálkozás lesz, és nem értem, hogy miért történnek most a lagzikészülődésen kívül ugyanúgy a dolgok, mintha semmi sem változna. Miért nem érti meg az univerzum, hogy most erről kell szólnia, és nem a szétment fékcsőről, és nem a plusszba becsöppent munkáról, és nem a jelenlétet követelő előadásokról, és nem a nyelvvizsgákról, és semmi egyébről... csak rólunk, és arról, hogy mi érkezünk a végtelenünk egy újabb állomására, és izgatottak vagyunk, és meg akarunk érkezni ide... Csak erről.
De az univerzum nem áll meg értünk. Jó esetben mi meg tudunk állni. És a megálláshoz van még nyolc (vagy félrerúgva: végtelen) napunk...
|