mára
2015.06.12. 11:26
Nagy László:
Táncbéli táncszók
I
Nem vagyok jó, nem vagyok jó senkinek.
Rámugatnak égiek és földiek
Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég
Jó lennék majd égetőn, ha kellenék!
Jó vótam én, jó vótam én ezelőtt
Szivárvánnyal írtam bé a levegőt
Átváltozott gyászfekete szalagra
Hétrét kéne görnyedeznem alatta.
Fáj a szívem, kimutatnom nem lehet
Majd meggyógyít, aki szívből megszeret
Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég,
Hadd mulatok, mikor sírnom illenék!
II.
Kutya a föld, eb az ég
Sehol semmi menedék
Ne is akarj menedéket
Amíg benned zeng a lélek
Most rúgjon a sarkad szikrát
Égesd el a világ piszkát
Aki bírja kipirosul
Még a csúf is kicsinosul
Forgasd ide, oda is
Lángoljon a szoknya is
Elköltözni csúnya volna
Deszka közé csomagolva
Mert mibennünk zeng a lélek
Minket illet ez az élet!
III
Ez a világ ellobban
Ölelj engem még jobban
Hajamtól a sarkamig
Hajnalig, de hajnalig!
Nem hajnalig, örökig
Szakadatlan örömig.
IV.
Oda menjünk, ahol kellünk,
Ahol nekünk öröm lennünk
Hol a csókok nem csimbókok,
Nem hálóznak be a pókok!
Aki minket meggyaláz,
Fárassza el azt a frász,
Jó habosra hajtsa meg,
Talonnak se tartsa meg!
Aki minket meggyaláz,
Gyötörje meg azt a láz,
Pokol legyen lakhelyen,
Égjen el a tüdeje!
V.
Én is nyitok aranytorkot,
Mint a rigó, úgy rikoltok
Csapkodom a nyári zöldet,
Átnyilazok eget, földet
És akit én megtalálok,
Pántolok rá aranypántot
Úgy szeretem, úgy szorítom,
Én soha sem szomorítom.
|